Dr. Szabó Imre Szilárd blogja

szabim.blog - munkaügyi kapcsolatok, munkajog

Szakdolgozói kamarák, Karok és a munkavállalói érdekképviselet. Kinek mi a feladata?

2015. május 17. - szabim.blog

tuntetes3-d00002041346833502f86.jpg

Írta: dr. Szabó Imre Szilárd

A napokban napvilágot látott egy együttműködési nyilatkozat, melyet a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) és a Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (MSZ EDDSZ) kötött egymással. A felek ebben vállalják, hogy – többek között – együttműködnek egy ágazati kollektív szerződés fejezetenkénti kialakításában és bérfejlesztési kérdésekben is.

Szakszervezet és kamara között ilyen jellegű szerződés megkötésére eddig nem volt példa. „Közös” demonstrációra sem, mint ahogy az május 12-én megvalósult, a két tiltakozó menet összeérésével (az „Őszintén az Egészségügyről Akciószövetség” által szervezett demonstráció és a MESZK által szervezett tüntetés) az Emberi Erőforrások Minisztériumának épülete előtt. Nem véletlenül. A helyzet megértéséhez és tisztázásához azonban szükséges néhány alapvető fogalmat tisztázni, melyek rendre keverednek mostanában a munkavállalói érdekképviselet ellátásával kapcsolatban.

A szakszervezetekről szóló rendelkezéseket a Munka Törvénykönyve XXI. fejezete tartalmazza. Szakszervezet a munkavállalók minden olyan szervezete, amelynek elsődleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése. Jogállására a Munka Törvénykönyvén kívül a Polgári Törvénykönyv egyesületekre vonatkozó szabályait, továbbá az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvényt is alkalmazni kell. A szakszervezet tehát jogi szempontból egy olyan egyesület, amelynek a célja kizárólagos és speciális: a munkavállalók érdekvédelme.

A hivatásrendi és szakmai kamarák szerte a világon a demokratikus államok fontos intézményei, köztestületként, illetve civil szervezetként jelentős állami feladatokat látnak el és vállalnak át. Létrehozásuk azonban nem „alulról” történik, hanem törvénnyel, a közhatalom által valósul meg; kevés esetben szakdolgozói (munkavállalói) érdekek képviseletére.

A két fő tevékenységi kört, a munkavállalói érdekképviseletet és az esetleges szakmai feladatellátáshoz kapcsolódó érdekképviseleti tevékenységet semmiképp sem szerencsés összekeverni, ahogyan ez napjainkban több területen történik. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Szervezkedési Szabadság Bizottsága szerint megfelelő intézkedéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a szakszervezetektől elkülönült szervezetek ne vállalják át azok feladatait és a szakszervezet ellenes diszkriminációval szembeni hatékony védelem biztosítva legyen.

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) 2004-ben alakult. A 2011. április 1-jén hatályba lépő 2011. évi XXIII. törvény az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvényt jelentősen, több tekintetben is módosította, így például ismételten kötelező lett a kamarai tagság és a tagdíj megfizetése.

A MESZK és az egészségügy területén működő Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Gyógyszerészi Kamara feladatai közé tartozik – többek között –, hogy az egészségügyi hivatás gyakorlásával és az egészségügyi tevékenységgel összefüggő kérdésekben képviseli és védi tagjainak érdekeit és jogait, és – külön jogszabályokban meghatározott keretek között – egyedi ügyekben is elősegíti ezen jogok érvényesítését. Ez elsősorban szakmai keretek között valósulhat meg, az egészségügyi dolgozók szakmai tevékenységét, anyagi helyzetét közvetlenül befolyásoló, illetőleg valamennyi, az egészségügyet egyéb módon jogszabályok véleményezésében, szakmai képzések biztosításában.

A Kamaráknak, Karoknak nincsenek klasszikus, munkavállalói érdekvédelmi funkciói. Nem folytathatnak bérharcot, nem köthetnek kollektív szerződést, a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeinek védelmében nem szervezhetnek direkt munkaügyi akciókat (pl. sztrájkot).

Az utóbbi években azonban az egyértelműnek tűnő elhatárolás egyre inkább keveredik a közszolgálat más területein is. 2012-ben felállításra került a Magyar Rendvédelmi Kar (MRK), amely szakmai érdekvédelmi köztestületként működik. Az MRK tagjai a törvény rendelkezése alapján a rendőrség mellett büntetés-végrehajtási szervek, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a hivatásos katasztrófavédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok és az Országgyűlési Őrség hivatásos állományú tagjai és közalkalmazottai. A felsorolt szerveknél dolgozók tehát automatikusan, a törvény erejénél fogva lesznek az MRK tagjai, akaratuktól függetlenül.

Az MRK jogi státusa szerint tehát köztestület, de tipikus szakszervezeti jogosultságokkal rendelkezik. Ezek a fegyveres szerveknél dolgozók olyan jogosultságait, érdekeit érintik, amelyeknek védelmére a szakszervezetek jogosultak. A jogok MRK részére történő biztosítása gyengítheti, ellehetetlenítheti, „feleslegessé” teheti a szakszervezeteket, s a dolgozók szervezkedési szabadságát. A július elsejével hatályba lépő új Hszt. ráadásul meg összeférhetetlenné is teszi a szakszervezeti tisztség viselését a Karban betöltött pozícióval.

A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 2012. július 1-jével létrehozta a Magyar Kormánytisztviselői Kart. A kormánytisztviselőket – mint egy hivatásrend tagjait – tömörítő, önálló önkormányzattal rendelkező kamara létrehozásának célja az volt, hogy egységes szervezeti, jogi és működési kereteket biztosítson számukra a szakmai érdekképviselet, a jogvédelem, a szakmai feladatellátás területén, magára vállalva egyes állami feladatokat is.

A Nemzeti Pedagógus Kar az állami és önkormányzati fenntartású köznevelési intézményekben pedagógus-munkakörben közalkalmazottként foglalkoztatottak önkormányzattal rendelkező köztestületeként jött létre egy évvel ezelőtt. Hatáskörében némileg letisztultabb a Kormánytisztviselői és Rendvédelmi Karnál, direkt érdekképviseleti funkciók nem szerepelnek a feladatai között, a MESZK-től eltérően pedig tagdíjat sem szed a „tagjaitól”. Igaz (egyelőre) ténylegesen ellátandó feladata is kevesebb.

A fenti példákat elnézve joggal merül fel a kérdés, hogy egy szakszervezetnek mi a helyes (politikai) lépés a szakdolgozói Kamarákkal, Karokkal kapcsolatban. Keresni kell az együttműködési lehetőséget, vagy világosan megtartani az elhatárolást a tevékenységek között? A Magyar Rendvédelmi Kar felállításánál a szakszervezetek éltek azzal, hogy szervezetten vettek részt a tisztújításon, fontos pozíciókat „szerezve” a testületben. Ezt a lehetőséget vette el az új Hszt. az összeférhetetlenségi szabályok megállapításával, mivel a tisztségviselőknek ebben az esetben majd választaniuk kell a szakszervezeti és a Karban betöltött tisztség között. A pedagógus szakszervezetek ezzel ellentétben passzívak maradtak a kérdésben vagy kifejezetten a távolmaradásra biztatták tagságukat (itt az összeférhetetlenségi szabály már a kezdetektől szerepelt a köznevelési törvényben).

Milyen szerep maradt a szakszervezeteknek a közszféra területén?

Kizárólag reprezentatív szakszervezet jogosult továbbra is kollektív szerződés (a munkáltató és a szakszervezet között megkötött szerződés, amely a felek kapcsolatrendszerét és a hatálya alá tartozó munkavállalók munkaviszonyát szabályozza) megkötésére.

Kollektív szerződéseket jellemzően a gazdasági szférában kötnek, szemben a közszféra területével. Míg a piaci szférában a munkafeltételek meghatározásának egyik legfontosabb intézménye, addig a közalkalmazottak körében egy túlzottan behatárolt alkufolyamat eredményeként jöhet létre (pl. a közalkalmazotti szabályzatok, ágazati végrehajtási rendeletek nagy száma miatt), ennek ellenére a bevezetőben említett ágazati kollektív szerződésre a közszféra számos területén is szükség lehet (a megfelelő jogszabályi környezet kialakítását követően). Az egészségügy területén különösen, ahol a felgyülemlett problémák kezelésére praktikus megoldási lehetőséget kínál. Emellett mintaként is szolgálhatna a munkahelyi kollektív szerződések megkötésénél, bizonyos sztenderdek, minimumok tartalmazásán és a szabályok alkalmazásának értelmezésén, feltételein túlmenően.

Természetesen, ha az jól van megkötve.

A pedagógus érdekképviseletek (az ágazati szinten egyedül reprezentatív Pedagógusok Szakszervezete részvételével) a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtal kötött kollektív szerződéssel kívánták rendezni a pótlékok területén a helyettesítés díjazását (a törvény a pótlékok mértékét nem határozza meg egyértelműen, csupán a legkisebb és legnagyobb összegüket adja meg, emellett a pedagógus életpálya modell bevezetése alaposan átrendezte a területet). Ezen kívül a béren kívüli juttatások területét (egy biztonságos és elfogadható szabályozást a cafetéria elemeiben), illetve a pedagógusok munkaidejének (kötött munkaidő feletti munkavégzés, helyettesítés és a megállapodás alapján történő munkavégzés) ellentmondásait is. Minőségét tekintve azonban a megkötött kollektív szerződés hagy kívánni valót maga után; (al)ágazatinak nehezen tekinthető, előremutató részt talán a munkaügyi kapcsolatokat részletező pontjai tartalmaznak. Aligha fog a jövőben megmaradni „sikertörténetként”.

Feladat maradt a klasszikus „bérharcok” lefolytatása is. Erre továbbra is csak a szakszervezetek képesek, nekik van meg a lehetőségük és eszközrendszerük érdemben fellépni, még ha ez korlátozódott is az elmúlt években. Nagy szervezettség, gyors fellépés, hatékonyság és alkuképesség szükséges. Nyugat-európai minták sora (Anglia, Ausztria, Dánia, Németország, Svédország, stb.) bizonyítja, hogy nem csökkenti a hatékonyságot, ha erős szakszervezetek vannak jelen a közszféra területén. Sőt. A kamarák kapcsán példaként emlegetett Ausztriában például nem lehetnek kamarai tagok ugyanakkor a közszféra dolgozói (itthoni megfelelőjük: a kormánytisztviselők, közszolgálati tisztviselők, közalkalmazottak)  és azok sem, akik  a helyi önkormányzatoknál, vagy az államigazgatási szerveknél vannak nem közszolgálati jogviszonyban alkalmazva, de feladatuk a törvények végrehajtása.Továbbá nem lehetnek munkáskamarai  tagok az igazságszolgáltatásban és az állami erőszakszervezetben dolgozók sem. 

Végezetül pedig még mindig maradt némi „tárgyalóasztal”. A szakszervezeteknek mind munkahelyi, mind szektorális szinten lehetősége van az érdekegyeztetésre és a konzultációra. Utóbbit az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) biztosítja, amely valamennyi közszolgálati alkalmazottat érintő bérpolitikai, munkaügyi és foglalkoztatási kérdésekkel foglalkozik; a munkavállalói oldal és a Kormányzat mellett az önkormányzati érdekszövetségek részvételével.

Megfelelő munkavállalói részvétel esetén nem kérdés, hogy kinek mi a feladata, minden a helyére kerül. A szakszervezeti jogok megerősítéséhez a taglétszám megnövelésén keresztül vezet az út, változtatni viszont csak belülről lehet.

 

2049082_64740d4a5a6eef980c0a957ffa14c8df_wm.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://szabim.blog.hu/api/trackback/id/tr657467078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.