Dr. Szabó Imre Szilárd blogja

szabim.blog - munkaügyi kapcsolatok, munkajog

Ellentmondások: Jimmy Hoffa – szakszervezeti vezető vagy „egyszerű” maffiózó?

2015. május 07. - szabim.blog

quote-i-ve-said-consistently-that-no-employer-ever-really-accepts-a-union-they-tolerate-the-jimmy-hoffa-108-62-10.jpg

Szerző: dr. Szabó Imre Szilárd

Jimmy Hoffa neve nem csak az Egyesült Államok szakszervezeteinek történelmét ismerők, de a laikusok körében is ismert.

Az éppen 40 évvel ezelőtti rejtélyes eltűnésének mai napig nem tisztázott körülménye tette a XX. század egyik legrejtélyesebb figurájává, akiről film is készült Jack Nicholson főszereplésével.

Tevékenységéről azonban igen kevés (széles körben is elérhető) információ van. Megítélése igen egyoldalú, elsősorban legendákra alapozott elbeszélésekből alakult ki. Munkásvezérként, szakszervezeti szervezőként nyújtott tevékenységéről alig olvashatunk, a továbbiak ennek megismeréséről szólnak.

James Riddle "Jimmy" Hoffa 1913. február 13-án látta meg a napvilágot az Indiana állambeli Brazil városban. Bányász édesapja nagyon fiatalon hunyt el, a család ezek után egy tisztes megélhetés reményében költözött Detroitba. Hoffa már 14 éves korában egy áruházláncnál kezdett dolgozni, ahol szembesült a kínzóan alacsony bérekkel, a romló munkakörülményekkel és a nem létező munkabiztonsággal. Bár még csak tizenéves kölyök volt, határozottsága, magabiztossága és közvetlensége miatt hamar a bolti eladók és árufeltöltők szószólójává vált.

Miután 1932-ben „kizsákmányoló” főnökénél megtagadta a munkát, végleges elhatározás született benne az életvitelszerű mozgalmi tevékenység folytatására. Szervezőnek jelentkezett az elsősorban kamionsofőröket, fuvarosokat és raktárosokat tömörítő International Brotherhood of Teamsters (Fuvarozók Nemzetközi Testvérisége) 299. számú detroiti szakszervezeti alapszervezethez.

hoffa2.jpg

Akkoriban még alig 75 ezer tagja volt a Szövetségnek, így nem számított ágazati szinten meghatározó erőnek a munkavállalók körében. Bár sosem dolgozott sofőrként, megjárta a ranglétrát: először a 299. számú alapszervezet, utána a detroiti városi szervezet majd a Michigan állambeli szervezetnek lett az elnöke. Stratégiája két fő elemből állt: átformálta a szervezeti struktúrát; regionális szövetségeket alakított, amik később egy nagy nemzeti szövetségbe formálódtak. 1936-ban így 170 ezer, 1939-ben 420 ezer, 1951-re már egymillió tagot tömörítettek. A mozgalmi hevület fenntartását folyamatos direkt akciókkal és megmozdulásokkal érték el. Gyors, rövid és kiszámíthatatlan sztrájkokat szerveztek, így kímélték a szakszervezet sztrájkalapját, jelentős gazdasági érdeksérelmet okoztak, és ami a személyes építkezésében a legfontosabb: Hoffa elképesztően népszerű lett a melósok körében. Hatalmát első körben a közép-nyugati államokra terjesztette ki.

E mögött a szárnyalás mögött viszont már akkor is sokan a szervezett bűnözést sejtették. Aligha vitatható, hogy Hoffa valószínűleg egy megállapodást kötött első körben a detroiti gengszterekkel. Mivel a fuvarosok az akcióikkal a gazdaságot érdemben tudták befolyásolni, így egyes üzleti köröknek nem jöhettek rosszul a meghirdetett akciók, amikből gazdasági hasznot reméltek. A vádak ellen a későbbi büntetőügyeiben zajló tárgyalások során úgy reagált: nem mindegy, hogy ő befolyásolja ezeket a köröket, vagy azok teszik a bábjukká. Utóbbinak „a mobstereknek” ő ugyanis sohasem engedelmeskedett.

A világháború alatti sorkatonai szolgálat alól mentesült, amelynek alapját szakszervezeti tevékenysége adta. A munkabéke olyan elem volt az amerikai gazdaságban, melynek megborulása elképesztő károkat okozott volna az ország hadviselésében, ennek biztosításában és fenntartásában Hoffa fontos szerepet játszott.

1952-ben Dave Beck, a megválasztott Teamsters elnök országos alelnöknek kérte fel. Beck mögött a támogatottságot túlnyomórészt Hoffa biztosította (a „Central States” szavazataival), így válhatott a szövetség második emberévé.

A Teamsters felduzzadt tagsága és tevékenységi körének bővülése újabb változásokat hozott magával. A szövetség székházat vásárolt Washingtonban, így a központ a fővárosba került Indianapolisból. Hoffa ekkoriban a központi adminisztráció szervezésében jeleskedett; az apparátust felduzzasztotta, elsősorban a szakszervezettel együttműködő jogászok számát sokszorozta meg. Ezt a megnövekedett egyéni és kollektív jogvitákban való részvétel indokolta, mely a taglétszám és a kollektív alku által lefedett területek bővülésével arányosan változott.

hoffa1.jpg

1958 sorsfordító év volt. Zavaros körülmények után a 45 éves Jimmy Hoffát Miamiban a Teamsters elnökévé választják. Elődjét, Becket csalás és sikkasztás miatt bebörtönzik, így foglalhatja el Hoffa a vezetői széket.

Közben konfliktus tört ki az egyeduralkodó AFL-CIO szakszervezeti ernyőszervezettel is, mely odáig fajult, hogy George Meany konföderáció elnök az ebben az évben tartott kongresszuson szenvedélyes beszédben érvelt a Teamsters kizárása mellett. Ennek egyedüli elkerülhető útja Hoffa háttérbe húzódása esetén volt reális. A válasz ennyiben merült ki: „majd meglátom”. Természetesen esze ágában nem volt visszavonulni. Ebben az időben a Teamsters  750,000 dollárnyi tagdíjat utalt a szövetségnek, így jól tudta, hogy csak az AFL-CIO veszíthet a kizáráson. Az addig egységes amerikai szakszervezeti mozgalom így megindult a plurális, kétpólusúvá válás útján.

Hoffa megválasztása után sorra jöttek a sikerek. 1961-ben egy egész országra kiterjedő hatályú kollektív szerződést kötöttek, rendezve a fuvarosok munkajogi helyzetét, illetve a keresetek is nagymértékben növekedtek az egész szektorban. Nem állt meg, hatalmas terveket szőtt: a szervezet ellenőrzése alá akarta vonni nem csak Észak-Amerika teljes közúti fuvarozását, de légi közlekedését, illetve minden más szervezet szállítással és fuvarozással kapcsolatos tevékenységét is. A taglétszám már elérte a kétmillió főt és az Egyesült Államok leghatékonyabb szakszervezetévé vált. A volt Szovjetunióban és a szocialista országokban "az amerikai történelem legnagyobb munkásvezére" címet érdemelte ki. Emiatt a "kommunista" vádat is megkapta, ami ellen határozottan szót emelt.

A hatalom azonban figyelt, a kormány nyugtalankodott. A folyamatos sztrájkfenyegetések és teljes ágazatok befolyásolása már nemzetbiztonsági kérdéssé emelkedett. Hoffát folyamatos figyelem alatt tartotta a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) és Robert F. Kennedy államügyész, John Fitzgerald Kennedy az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökének (1961 és 1963 között) testvére. A „Get Hoffa” elnevezésű akciósorozat (mely a személyes gyűlöletet sem nélkülözte) végül sikerrel járt. 1964-ben Jimmy Hoffát elítélték egy vesztegetési (bírók és az esküdtszék tagjainak megvesztegetése) és egy sikkasztási ügyben is. Ehhez persze kellett egy „belső” szakszervezeti vonal a louisianai Teamster vezető, Edward Grady Partin személyében, aki „kitálalt” a Szövetségi Nyomozóirodának.

A sikkasztás a Teamsters nyugdíjalapjával kapcsolatban merült fel: a vád szerint a vagyonból illegálisan hitelezett különböző bűnözői köröknek. Hoffa 3 évig sikertelenül próbált fellebbezni, 1967-től meg kellett kezdenie 13 évnyi szabadságvesztésének letöltését a Pennsylvania állambeli Lewisburg Szövetségi Fegyházban.

 

 

Börtönbe vonulása előtt gyorsan gondoskodott a Teamsters vezetésének biztosításáról. Befolyását megtartva „kinevezte” elnöknek Frank Fitzsimmonst, akinek feladata Hoffa helyettesítése volt, amíg ő a büntetését tölti.

Fitzsimmons bizalmi ember volt, a ’30-as évek óta tagja a szervezetnek, szintén detroiti háttérrel. Nem követte azonban maradéktalanul az utasításokat; a korábban központosított hatalmat és szervezeti vezetést decentralizálta, nagyobb szervezeti autonómiát biztosított a helyi központoknak, amivel megborult a korábban kiépített rendszer.

Hoffának a büntetését nem kellett teljesen letöltenie. 1971 decemberében amnesztiát kapott Nixon elnöktől és egy jelentős egyszeri kifizetést a szervezettől (majdnem 2 millió dollár értékben). Így alig négy évet töltött rács mögött: közben Robert Francis Kennedyt 1968-ban meggyilkolták. Talán a háttérben egy másik alku is köttethetett. Az 1972-es elnökválasztási kampányban a Teamsters támogatta a republikánus Nixon elnök kampányát. A politikai támogatás korábban sem volt idegen a Teamsterstől, bár ez inkább - érthető okokból - a demokraták irányába nyilvánult meg.

Egy kitétel azonban szerepelt, amiről Hoffa nem tudott és személyes árulásként élt meg. Legalább 1980-ig a háttérben kellett volna maradnia (nem folytathat vezető szakszervezeti tevékenységet). Folyamatos pereskedésbe kezdett (melyeket sorra elbukott) és megpróbálta a hatalmát visszaállítani (egyes források szerint utódjával mind a hatalom, mind a szervezett bűnözés is gördülékenyebben működött együtt), így ez nem ment egyik napról a másikra.

Ismét helyi szintről kellett kezdenie, ahol egykori bázisa továbbra is kiállt mellette. Ennek az „építkezési” folyamatnak szabott gátat 1975-ös rejtélyes eltűnése, ami azóta is foglalkoztatja a közvéleményt. Július 30-án találkozóra indult a Machus Red Fox étterembe a maffiához köthető Anthony Giacalonével és Anthony Provenzanoval (aki a Teamsters New Jersey vezetője volt, illetve Hoffa elnöksége alatt korábban országos alelnök is), ők azonban nem jelentek meg. Hoffa még hazatelefonált a feleségének, majd örökre nyoma veszett. Üres kocsiját az étterem parkolójában találták meg, a holttest azonban a mai napig nem került elő.

Azóta is csak legendákról és összeesküvés elméletekről olvashatunk (Elvis Presley sírjában fekszik, a detroiti stadion alapjában van a holttest, folytathatnánk a rémtörténeteket). A kutatást a maradványok után 2013-ban zárta le a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI), így az igazságra valószínűleg már soha nem derül fény.

A Teamsters ma is létező, bár munkaerő-piaci befolyásában és szervezettségében jóval gyengébb szakszervezeti szövetség. Elnöke James P. Hoffa, Jimmy Hoffa fia.

 

teamsters.png

A bejegyzés trackback címe:

https://szabim.blog.hu/api/trackback/id/tr397440270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.