Dr. Szabó Imre Szilárd blogja

szabim.blog - munkaügyi kapcsolatok, munkajog

Valóban lehetetlen/végtelenül egyszerű sztrájkolni az egészségügyben?

2016. január 22. - szabim.blog

doctor-on-strike.jpg

Az elmúlt hetekben számos (tév)információ látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy egy esetleges egészségügyi sztrájkot hogyan lehetne megszervezni, ha erre egyáltalán lehetőség nyílik. Az alábbiakban néhány fontos tényre hívom fel a figyelmet.

Írta: dr. Szabó Imre Szilárd

Az egészségügyi dolgozók akcióképességüket tekintve – a tévhitekkel ellentétben – hazai összehasonlításban igen aktívnak számítanak más munkavállalói csoportokkal összehasonlítva a rendszerváltozás óta eltelt 25 évben. Nem kifejezetten a sztrájk volt az egyetlen nyomásgyakorló eszköz, gyakran éltek más lehetőségekkel is, akár nem szokványos (esetenként kreatívnak nevezhető) akciókkal, mint például a csoportos felmondások, a felmondó nyilatkozatok „letétbe helyezése”, az önként vállalt túlórák megtagadása, ügyelettel kapcsolatos akciók, túlórasztrájk vagy például a tavaly elhíresült „fekete pólós” tiltakozó akció. Érdekesség, hogy ezek a direkt tiltakozó akciók több esetben nem koordináltan, szakszervezet által szervezve valósultak meg, hanem spontán munkavállalói megmozdulásként. Az egészségügyben működő kamarák aktivitása is egészen változatos, néha hektikus képet mutat; szerveztek tüntetést, részt vettek munkavállalói tiltakozó akciókban is, kormányzati elképzelések elleni megmozdulásokon (pl. a társadalombiztosítás magánosítása ellen) vagy említhetném, hogy napjainkban – nyilatkozataik szerint – az ágazati kollektív szerződés szakmai előkészítésében (ez utóbbinak értelmezése is vitákat kavart, álláspontom itt olvasható) is részt vesznek. Elhatárolásuk – legalábbis szerepüket tekintve – a szakszervezetekétől különösen fontos [a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Szervezkedési Szabadság Bizottsága szerint megfelelő intézkedéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a szakszervezetektől elkülönült szervezetek ne vállalják át azok feladatait, és a szakszervezet ellenes diszkriminációval szembeni hatékony védelem biztosítva legyen].

Az ágazat szakszervezeti „élete” igen aktív. Az ágazati reprezentativitást vizsgálva a „humán-egészségügyi ellátás”-ban a Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (MSZ EDDSZ), az ehhez tartozó szakágazatokban, az úgynevezett „egyéb humán-egészségügyi ellátás”-ban pedig a Mentődolgozók Önálló Szakszervezete (MÖSZ) minősül reprezentatív (10%-os szervezettséget meghaladó) szakszervezetnek. Az Országos Reprezentativitást Megállapító Bizottság (ORMB) utoljára, a 2014. januári állapotot figyelembe véve 2014. augusztus 27-én tette közzé jelentését (a következő „mérés” 2017-ben lesz). Kissé furcsának hathat, hogy a többségében egészségügyi dolgozókat tömörítő Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége (OSZSZ) a felsőoktatás területén besorolt reprezentatív szakszervezet (a négy képzést folytató egyetem ide tartozik).

Jelen van még a „palettán” – a teljesség igénye nélkül – a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ), az Egészségügyben Dolgozók Független Szakszervezete (EDFSZ), a Magyar Orvosok Szövetsége (MOSZ) és a frissen alakult Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete (ReSzaSz) is. Ha konkrétan, számszerűsítve vizsgáljuk az elmúlt 25 évet, akkor (Berki Erzsébet munkaügyi kapcsolatok kutató statisztikái alapján) összesen 95 direkt akció zajlott le a szektorban, egészen pontosan 9 db figyelmeztető sztrájk, 8 db „rendes” sztrájk, 1 db szolidaritási sztrájk, 36 db tüntetés, 8 aláírásgyűjtés, 4 önálló petíció és 29 egyéb tiltakozó akció.

A sikerességük nem tárgya ennek az írásnak, de mindenképpen jelzi, hogy az egészségügy (és az abban dolgozók) folyamatosan próbálták kikényszeríteni jogos követeléseiket. Ez az, ami elsősorban szükséges egy sztrájkhoz: sztrájkhangulat és sztrájkképesség. Sztrájk kizárólag a dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek biztosítására tartható, a sztrájk joga a dolgozókat illeti meg. Ez azt jelenti, hogy szakszervezeti szervezettség nélkül is lehet sztrájkolni, de csak több dolgozó együttes fellépése minősül sztrájknak. A sztrájkot a gyakorlatot áttekintve többnyire szakszervezet szervezi, de ebben természetesen részt vehetnek a szakszervezethez nem tartozó munkavállalók is (a részvétel önkéntes, az abban való részvételre, illetve az attól való tartózkodásra senki nem kényszeríthető).

A sztrájk jogi részére térve – a közhiedelmekkel ellentétben – szögezzük le tényként: az egészségügyben is lehetséges sztrájkolni, azt nem tiltja semmilyen jogszabály, viszont a gyakorlati megvalósítása nehézkes, ugyanis nincs kialakult gyakorlat a sztrájktörvény (1989. évi VII. törvény) 2010. december 31-én hatályba lépett módosítása óta. Előremutató viszont a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának véleménye a sztrájkjog gyakorlásának egyes kérdéseiről, többek közt a még elégséges szolgáltatással kapcsolatban. 

Hiányzik az átfogó megállapodás a még elégséges szolgáltatásokról (egyedi esetekben általában ügyeleti szintet szoktak biztosítani), de ez intézménytípusonként változó tartalmat jelent (szükségképpen a megállapodás tartalma is intézményenként változó). A munkáltatók (kórházak, egészségügyi szolgáltatók) jelenleg nem érdekeltek a megállapodásban – így marad a bizonytalan bírói út. Az eljáró bírák – a kellő ismeretek hiányában – igen lassan döntenek (az egyébként rövid eljárási határidők ellenére is elhúzódhatnak az eljárások). Nem véletlen, hogy számos területen (többek között a közszolgáltatások területén) egyáltalán nincsenek sztrájkok.

Az egészségügyre is igaz a törvénynek az a rendelkezése, hogy annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja (ennek a mértéke pedig nem lehet kevesebb, mint az élet, egészség, testi épség közvetlen és súlyos veszélyeztetésének elkerülése). Mivel valamennyi tevékenység teljes felfüggesztése/szüneteltetése közvetlenül és súlyosan veszélyeztetheti az életet, egészséget és a testi épséget, ezért a teljes, mindenre kiterjedő munkabeszüntetés a gyakorlatban fel sem merülhet (jogellenes sztrájk lenne, és akár a büntetőjogi felelősség sem lenne elkerülhető).

A sztrájktörvény módosítása során a törvényalkotó a jogellenesség meghatározását két ponttal még nehezítette is. Ennek értelmében a sztrájk akkor is jogellenes, ha a munkáltató és a munkavállalók nem működnek együtt egymással, illetve, ha visszaélnek a sztrájkjoggal. A törvény azonban nem ad semmilyen útmutatást arra (erre vonatkozó bírói gyakorlat pedig még nem alakult ki), hogy pontosan mit is kell érteni a sztrájkjoggal való visszaélés, illetve az együttműködési kötelezettség hiánya alatt. Ez tehát a sztrájkot szervezők, illetve az abban résztvevők számára egy nagyon veszélyes gumiszabály.

A sztrájkkal kapcsolatos egészségügy területére vonatkozó jogszabályok (a sztrájktörvényt leszámítva) ugyanakkor nem változtak, ami szintén bonyolítja a helyzetet.

Az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet meghatározza az egészségügyi szolgáltatás szünetelésének feltételeit. A rendkívüli eseményekkel, katasztrófákkal kapcsolatos bejelentés és adatközlés rendjéről szóló 10/2005. (IV. 12.) EüM rendelet szerint az egészségügyi dolgozók sztrájkja rendkívüli eseménynek minősül.

A (korábbi) gyakorlat szerint (az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése az OBH 1834/2009. számú ügyben foglalja össze a kérdést) amennyiben a sztrájk alatti egészségügyi ellátásról az egészségügyi szolgáltató és az érdekképviseletek közötti egyeztetésen nem sikerült megállapodni (1989 óta nem tudunk olyan esetről, hogy ez a megállapodás nem jött létre, továbbá mindig be is tartották), és a szolgáltató által javasolt elégséges egészségügyi ellátásban az érdekképviseletek nem hajlandóak közreműködni, úgy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szakmai felügyeleti jogkörében fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtandó határozatot hozott a minimálisan szükséges és elégséges szolgáltatások biztosításáról. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) emellett saját hatáskörben tájékoztatta a lakosságot és azon egészségügyi szolgáltatókat, amelyek a sztrájk ideje alatt a kieső kapacitások pótlására alkalmasak. Ezen túlmenően magának az egészségügyi intézménynek is tájékoztatnia kellett a területi ellátási kötelezettséggel érintett lakosságot a sztrájk kezdetéről, várható befejezéséről, valamint a sztrájk alatt rendelkezésre álló szolgáltatásokról.

A fentiek elsősorban szolgáltató kötelességére vonatkoznak, nem a felek sztrájkkal kapcsolatos relációjára.

További problémaként merülhet fel, hogy az egészségügyben az ÁNTSZ az a hatóság, amely eddig jóváhagyta a sztrájkhelyzet előtt megállapodással kialakított elégséges szolgáltatási szintet, illetve maga meghatározta azt (lásd fentebb). Vajon most megszületne egy ilyen határozat? És mit érhet egy per során?

A sztrájk gyakorlati kérdéseit illetően tehát elsősorban a bizonytalanság tűnik az egyetlen bizonyosságnak.

2016. január 23. 

A bejegyzés trackback címe:

https://szabim.blog.hu/api/trackback/id/tr788301656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.